vers

warning: Creating default object from empty value in /home/fs_local/x003162/web/szecsi.hu/modules/taxonomy/taxonomy.pages.inc on line 33.

Emlékezés - Hoikka

Komor az idő, bandukolok,
de nem tudom még hova jutok.
Mikor elérek egy kis faluba,
emlékezem a rég múltra.

Volt idő mikor még én is
szerettem valakit, de mégis
ott hagytam, mert féltem,
hogy megismeri életem.

Hiába tudtam, hogy vége
elfelejteni nem tudtam mégse.
Emlékezem a rég múltra,
amikor betértem egy kis faluba.

Ó miért?
Miért igen, ha nem?
Miért hiányzol, ha nem vagy itt velem?
Miért nem vagy itt velem?

Eshet az eső, s hullhat a hó,
nem érdekel már semmi bú.
Hisz hiába élek oly sok évet,
ha nem tudom, hogy miért élek.

Mindig kell az embereknek
egy cél, amiért küzdhetnek.
Míg végül idővel rájönnek,
hogy az álmok néha eltűnnek.

Ó miért?
Miért igen, ha nem?
Miért hiányzol, ha nem vagy itt velem?
Miért nem vagy itt velem?

Felhő alól kibújik a Nap.
Végre egyszer megtaláltalak.
A házad ott van a kis faluban,
gyere velem vissza a múltba.

(cím nélkül) - Hoikka

Szeretni valakit,
de nem tudni miért.
Hisz nem az a fontos,
ha szerelme bizonyos.

Mégis kétségek gyötörnek:
Vajon szeret-e?
Mert mit ér az élet,
ha nem vele élek?

Boldog leszek! - megfogadtam.
De nagyon nehéz betartanom.
Könnyebb lenne valakivel,
aki megvidámítja életemet.

Boldogság - Hoikka

Talán nem hiszek eléggé ahhoz,
hogy méltó legyek
Magamhoz, aki vagyok
és így boldog legyek.

Nem engedtehem meg magamnak
a szomorúságot,
ha van kivel megosztanom
a boldogságot.

Mert mit ér az élet,
ha búsak vagyunk?
Így is van elég gondunk!
Miért ne vígadjunk?

Vágyódás - Hoikka

Szeretem, mert megnyugtat,
S mély álomba elringat.
Az örök sötétje hív engem,
Mi később lesz majd végzetem.

Szeretem, mert hű ahhoz,
Kit örökre magához vonz.
Sötét, mint az éjszaka.
Melyhez nem jut el a Hold szava.

Szeretem, mert a vétkesek,
Ha hiába kérnek kegyelmet;
Tőle megkapják mire várnak,
Mikor a halállal hálnak.

S addig, amíg én élek.
A halál lesz az élet,
S a víz majd tűz lesz tán,
Míg a pokol vár reám.

Szeretem mert a világ,
Úgy kerek, ha van halál.
Ez része az életnek,
Amit haldoklók csak kérhetnek.

(cím nélkül) - Hoikka

Rémítő szó, megrázó netán,
Sokan nem is beszélnek róla talán,
De egyes betegeknek sokszor megváltás.
Mindenki eleme, valahol az a madár,
Ami az élet után majd vár rá.

Van aki életét megunja,
És valami módon, de eldobja.
Van aki késsel, méreggel,
Egy a fő cél, hogy másnap reggel
Már többé ne ébredjen fel.

Sokan siratják, hogy eltávozott,
De mégis valami hiányzott.
Egy valaki a sok közül,
Akinek valamikor örült,
De az rá sem nézett, észre sem vette őt,
S számára már végül eljött;
A szabadon szárnyaló madár,
A fekete halál.